Éppen 22 éve, hogy a franciaországi Európa-bajnokság döntőjében Platini és Bellone góljával a házigazdák 2-0-ra verték Spanyolországot. A finálét napra pontosan, 1984. július 27-én játszották.
Ma a nyolcaddöntőben csap össze a két gárda, és a spanyolok fogadkoznak, hogy visszavágnak az akkori vereségért.
Legalábbis ezt állítja Raúl, a spanyolok első számú gólfelelőse...

- Nyilván egy másik júniusi dátumra is emlékezik a franciákkal kapcsolatban...
- Sajnos igen, kétezerben, június 25-én az Európa-bajnokságon én rontottam el ellenük a büntetőt, amivel egyenlíthettünk volna, de kiestünk. Most nem hibázok, ha arra kerül a sor, nagyon fűt ugyanis a visszavágás vágya mindannyiunkat.
- Pedig eddig a világbajnokságokon sem csillogtak, noha mindig favoritként érkeztek a tornára...
- Igen, és elég szomorú érzés, amikor az ember szegényebb lesz egy álommal. Ezzel együtt mindig álmodni kell, mert ha nincs, ami mozgassa a futballistát, akkor be is fejezheti a pályafutását. Úgy érzem egyébként, hogy most sokkal jobbak vagyunk a franciáknál, a lényeg, hogy mi birtokoljuk a labdát, és akkor nem lehet különösebb gond.
- Egy sérülés miatt a fél szezonja kiesett, milyen formában van?
- Tökéletesen érzem magam, mi több, frissnek és kipihentnek. A térdsérülésemben ez volt az egyetlen jó dolog, nem nyúzottan érkeztem a világbajnokságra. Emellett ki merem jelenteni, hogy a mostani csapatunk minden idők legjobb spanyol válogatottja.
- A sok fiatal középpályás között nem érzi néha egy kicsi "öregnek" magát?
- Öregnek? Én? Igaz, hogy több olyan egykori csapattársam is van, akik ma mér szakkommentátorként dolgoznak, de a fiatal játékosok beépülésének számos előnye van, például még több munkára ösztönzi az olyan "öregeket", mint én.
- A rutintalanság viszont a hátrányukra válhat...
- Azok számára, akik a csapatban vannak, nem ismeretlenek az ehhez hasonló nagy tornák. A 19 éves Fabregasnak például ez a harmadik világbajnoksága, korábban a 17 és a 20 évesekkel is résztvett már a korosztályos tornán. A többiek pedig - Sergio Ramos, Torres - egy kivételesen tehetséges generáció képviselői.
- Önnek meccs napján van a 29. születésnapja is...
- Igen, és ilyenkor általában már otthon ünnepeltem, a családdal. Hogy most még itt vagyunk, jó jelnek tekintem, és mi lehetne szebb ajándék számomra, mint a továbbjutás a franciák kiverésével? Aztán jöhet Brazília, ismerjük őket, így tőlük sem ijedünk meg, és ott leszünk a döntőben...